1949 közepén Szentgyörgyvölgyön több mint ötven gazdaságot nyilvánítottak kulákgazdasággá, földjeik a tszcs tulajdonába kerültek. 1950. június 23-án néhány óra alatt teherautóra rakták az osztályidegeneket, és családostól a Hortobágyra, vagy más alföldi munkatáborokba szállították őket. Otthon hagyott ingó és ingatlan vagyonukat eközben széthordták vagy államosították. A kitelepítettek közül néhány család az 1953-as amnesztiát követően hazatért ugyan, de vagyonukat csak részben, vagy egyáltalán nem kapták vissza.

 

 
 

---

A kulák orosz szó. Jelentése: zsíros paraszt, nagygazda, nyerészkedő, zsugori ember. Nálunk ezt a pejoratív megnevezést használták a falusi, jómódú paraszti társadalmi réteg tagjaira. Kuláknak számított az a család, akinek legalább 25 kataszter holdas földje, 250 aranykoronás vagyona, illetve ezzel egyenértékű 6 hold gyümölcsöse, vagy 5 hold szőlője volt. Kuláknal számított az is, aki földjének nagyságától függetlenül bérmunkást vagy cselédet tartott, illetve nagyobb munkagéppel rendelkezett. Ez jelentette az ún. kulákhatárt, amelynek elérésekor a személy vagy család kuláklistára került. A kuláklistát a helyi párt- és tanácsvezetés – saját vagy felsőbb kezdeményezésre – a kívánt nagyságúra bővíthette.
(A Terror Háza Múzeum alapján)